Laza az nem lett (István megy mint a golyó),viszont eléggé kalandosra sikeredett. Hazafelé a Vizslás-Kazár úton indultunk el,mondván,hogy belefér még.
Fel a vizslási hegyen,aztán "gurulunk" lefelé és valahogy nincsen sebességem,kicsit mozog a bringám hátulja is....,lapít a hátsó kerekem...,defektem van. Megállok,körbenézem,nem látok semmiidegen tárgyat. Természetesen pumpa az nincs nálunk. Nosza,keressünk pumpát,fújjuk fel és megyünk amaddig bírja! Átgurultunk néhány utcán,végül megláttam egy asszonykát aki füvet nyírt éppen. Feltettem a kérdést pumpa ügyben,erre Ő már kiabál is a lányának. Felfújtam a gumit,még ajánlatot is kaptam: "ha holnapután erre jövünk,akkor vigyük el nyugodtan,majd behozzuk"....,nem ígértük,de rendes volt tőle.
Tekertünk tovább,érződött,hogy a következő falun nem jutunk túl. Kazár vége,embert nem látunk,bemegyünk mellék utcákba és végül István meglát egy emberkét. Van neki pumpája,újra pumpálunk,tekerünk tovább,Rákóczibányán meg sem állunk,pedig Kisterenye határeset lesz. Az is lett,mégis van egy ismerős aki kisegít :))))
Maconka. Itt laknak István szülei,vészesen fogy a nyomás,sietni kell. Kompresszor van csak,feltoljuk a nyomást és hazáig kibírja.
Otthon szerelés,szétszedem,új belsőt kap,de a régin nem találok lyukat (szelepnél sem enged),felfújom és másnap délután ugyanúgy találom. (ugyanazzal a szeleppel) Ennyit a tegnapelőttről...
Jócskán elmúlt már 6 óra,mégis elindultam Salgótarján felé,aztán annyira jól ment a tekerés,hogy fejben megcéloztam a Dolinkát. Elérem a város határát,megyek tovább,találkozok sok bringással,van aki visszaköszön és van aki nem,de ezen már nem akadok fenn. (Merida mezes fickó,aki megelőz balról,telefonál és közvetlenül előttem jobbra fordul a társai után...,nem nagyon érdekli,hogy a hátsó kerekénél vagyok...,fékezek...,nem szólok....)
 |
| Dolinka-Pihenőpark bejárata |
 |
| Az odavezető út |
Kacérkodom a sárga jelzéssel,de már nem vágok bele,késő van,visszafordulok.
 |
| Stadion-Acélgyár...,háttérben a Salgó magasodik |
 |
| Szojka Ferenc-Stadion |
Iskolás éveimben hetente négyszer jöttem ide edzésre (tájfutás után atlétika),rengeteg salakport nyeltem,sokszor kifutottunk a fogaskerekű vasút nyomvonalán a Salgóig. Szép emlékek....
Visszafelé egy leginkább befalazott ablakokkal teli kolónián keresztül tekerek,figyelve a törmelékekre.
 |
| Régi iskola,óratoronnyal... |
Aztán csak tekerek és tekerek....(valahogy nagyon megy és iszonyatosan jól esik,mármint önmagamhoz viszonyítva)
Kisterenyén még egy ismerősöm (Betti) utánam kiabál a főút másik oldaláról,hogy "várjam már meg legalább nem megy egyedül" (most végzett melóban),bevárom és együtt tekerünk hazáig,igaz kicsit tempót vesztve,de ez egyáltalán nem baj.
Nagyon jó volt ez a negyvenes,jólesett....
